móricka ma dolgozatot írt irodalomból. csokonaiból. legalább 1 hónapja halasztották ezt a dogát. mindig eltolták az időpontot. mert a tanár hagyta meg amúgy sem volt kedve dolgozatot javítani. most jutottak el odáig hogy megírják. ez egy fogalmazás volt csokonairól és a szentimentalizmusól, rokokkóról, klasszicizmusról.

az órán semmit se lehet megjegyezni, ha egyáltalán tart órát a tanár. többször csak úgy vagyunk, a tanár feleltet esetleg vkit közbe, de ezzel elmegy egy óra. órán vázlatot nem írunk, fent van a neten. feladatokat nem csinálunk. vmit magyaráz, de olyan színvonalon hogy fogalmam sincs róla hogy miről mert még egyszer nem bírtam odafigyelni. minden félévben háromszor lehet jelenteni, és ilyenkor nem feleltethet téged. ez a három alkalom tökéletesen elegendő arra hogy egészen biztosan ne felelj. nem nagyon szoktunk felelni. egyszerűen nincs értelme bejárni órára.

doga közben simán puskázhattunk, második órában írtuk a két órás dolgozat egyik felét, másik felét hetedik órában. hetedik óra után is tovább írhattunk, közben a tanár lement kajálni. igen, csakúgy lazán, mi meg írhattuk a dogát ahogy akartuk. ennek örült mindenki persze, mórickával együtt.

az irodalom oktatással több probléma is van. nem a lényeget tanítja. leírt vázlatokat magolunk be, igazi verselemzés nélkül. na meg életrajzokat. pedig az irodalom tök jó lenne. talán lehetne mai modern verseket is elemezni. esetleg dalszöveget. felkelteni a diákok érdeklődését, megértettni velük hogy az irodalom nem költők sivár életének tanulásából áll.

elsőre csak ennyit.